Meghívó Bánhegyi Dóra kiállítására

Március 3-tól 20-ig látogatható Bánhegyi Dóra önálló kiállítása a Dual Art Galériában.

Bánhegyi Dóra az egyik nyertesünk, aki részt vett az Ars Longa Project pályázatán, és a független szakmai zsűri pontozása alapján bekerült a három kiállító művész közé. 

Belső körút Selfieken keresztül avagy Az Én érzéki érintése

Úgy definiálom magam, mint egy kreatív létezőt, amelyet semmi más ihlet meg jobban mint a saját élete és annak teljes megélése, az álmok megvalósításának útján. Nap mint nap fejlesztem a képességeimet, hogy minél kiválóbb eszköze legyek a fénynek, a gondolatok vagy ötletek formává alakítására. Portrékat és aktokat készítek klasszikus stílusban, önreflexiókat festek, és transzdimenzionális vízióimat tollal vagy ceruzával rajzolom meg. Múzsának születtem, de időről-időre áldozatául esek a szépség, a kéj és a földi örömök csábításának, akkor valami olyasmiként viselkedem, amit talán "művésznek" hívhatnak a halandók. 

1986-ban születtem Budapesten. Félig művészi  öntudattal növekedtem, az első rajzverseny díjamat 3 éves koromban nyertem, közvetlenül az óvodába lépésem után. Édesanyám gyerekkoromban megtiltotta hogy rajzoljak, mert a radír koszt termel, amikor kiállítást szerveztem magamnak: megszégyenített, hogy csúnya vagyok és undorító festményeket készítek önmagamról. Gazdaságilag és szellemileg szegény környezetben nőttem fel, és az egyetlen ember, akire támaszkodhattam, önmagam voltam. A Budapesti művészeti iskolák mind visszautasítottak. Amit tudok, azt javarészt autodidakta módon tanultam. Megszöktem a mindennapi otthoni kiabálástól, amikor betöltöttem a 21. életévét és elvégeztem egy grafikus képzést. Elkezdtem egyedül utazni, és nem törődtem semmivel, nem volt példaképem amit követhettem volna, csak az intuícióm és a boldogság után vágyó lelkem hangja. 

 Magányból kiinduló a test tájképén körutazó érzéki festészet

A legnehezebb időkben nem volt senkim és nem volt hova menekülnöm, kivéve az idegösszeomlásaimat, az alkoholizmust és a magányt. Akkor kezdtem el fényképezni önmagam bizonyos magas tudatállapotokban, amikor nagyon éber voltam a létezésemre. A referenciaképek véletlenszerűen vannak megkomponálva, csak azt hittem, hogy a tökéletes pillanat adja meg a képeim tökéletes szögeit, mert magas tudatosságom kvantum szinten alkotok. A festészet folyamata ugyanazokra a perspektívákra épül, a "tudás tudása" ajtót nyit minden élő és valaha megélt tehetség tudatába, és a festés és az időben való eltévedés ízletes örömét nyújtja számomra. Szeretem a megszokott keretből kibillentett, közeli kompozíciókat, amelyek a pillanat mozdulatlanságába ragadtak és önmaguk terét, melyet a tudatállapotom hozzáállása révén szentnek kezelek. Festményeimhez akvarell-, alkoholtus-, akril- és olajfestéket használok. A referenciaképeimet lefotózom, majd néha Photoshopban megszerkesztem. Manapság inkább csak olajjal dolgozom, ezt néha rétegezve, néha alla prima technikával használom. Valósághű figurális festményeket készítek, de folyamatosan kísérletezem a különböző anyagokkal és stílusokkal, hogy tovább fejlődjek és felfedezzem ennek a vizuális területnek a lehetőségeit.

Festmény galéria